Először 13 évesen kezdett el foglalkoztatni a gondolat –
természetesen külső behatásra –, hogy mikor kezd már el nőni a mellem, és miért
van az, hogy a korombéli lányok koránt sem olyan "laposak" mint én.
Aztán egy évvel később megelégeltem a fennálló „status quo”-t,
és – kifejezetten egyszerű módon – egy push-up melltartóval oldottam meg a síkság problematikáját. Teltek az évek,
én is kerekedtem, de a kívánt forma és méret sajnos egy évtized ellenére sem érett
be. Szép lassan tudatosult bennem, hogy jól irányzott orvosi metszések fogják
véglegesen megoldani azt, amit a természetnek sajnálatos módon nem sikerült, és
28 évesen a döntésemet realizáltam.
 |
| Döntésemet 28 évesen realizáltam |
Azért is vártam eddig, és nem kapkodtam el a
megvalósíttatást, mert egyrészt egészséges emberként nem könnyű önkéntesen a
műtőasztalra felfeküdni, akár nem várt kockázatoknak kitenni magam csupán (?)
azért, hogy az önértékelésemet tuningoljam. Mérlegelnem kellett, hogy valójában
mennyit jelentene a mellnagyobbítás nekem. Másrészt a realizálást késleltette, hogy öntudatos
nőként fontos volt, hogy önerőből teremtsem meg az anyagi hátteret ehhez, és
"ne a pasim vásárolta műcickókkal brillírozzak". Nem kis örömömre
szolgáltak az EstheticHungary Klinika által biztosított kedvező fizetési
feltételek, amelyek álláspontom szerint teljes mértékben vállalhatónak
bizonyulnak.
A tervem az orvosválasztással kapcsolatban az volt, hogy
legalább három plasztikai sebészhez elmegyek konzultációra, és kiválasztom a
szakmailag leginkább hozzáértőt, és nem utolsó sorban a legszimpatikusabbat. De
az első orvos (Dr. Vancsó Péter), aki a részletekről tájékoztatott és
felvilágosított, annyira meggyőző volt rögtön az első pillanatban, hogy a
tervem - mint Petőfi Sándoré - füstbe ment, mert nem éreztem szükségét, hogy
más(oka)t is meghallgassak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése