A címben a kérdőjel szerepe
szerintem egyértelmű. Persze, hogy vártam, hogy megtörténjen, számoltam a
napokat, de a saját bizonytalanságom és félelmeim következtében ez az érzés
elnyomás alatt állt, mint "A szürke ötven árnyalata" című film bájos főhősnője. Meglepő módon a műtét előtti
éjszakát átaludtam, és kipihenten ébredtem, a szokásaimmal nem éppen
összeegyeztethető korai kelés ellenére.
Több tényező is oldotta a feszült
helyzetet, amely közül nem elhanyagolható a segítőkész és talpraesett
asszisztens, Luca. Nem túlzás azt állítani, hogy a klinika profizmust sugall
valamennyi szereplőjével, úgyhogy ilyen formában kalapot emelek azelőtt, aki a HR-es feladatokat ellátta e tekintetben. A másik tényező a kedves sorstársnőm,
akivel a bitang jó cickókhoz vezető állomásokat együtt csináljuk végig, így nem
csak a konzultáció és műtét napja volt azonos, hanem még a lábadozásunkra is
egy szobában került sor.
 |
| Még mellnagyobbításom előtt |
Az érzéseim közül itt már a "jöjjön, aminek jönnie kell"
és a "lesz, ami lesz" dominált.
Sorstársnő volt az első, aztán én a következő. Amikor tudatosult bennem, hogy
rajtam van a sor, akkor kezdett el a szívem a torkomban dobogni. A nyugodt
idegállapot kialakulását nem szolgálta, hogy megláttam a műtéten túllevő
barátnőmet elcsempült szájjal és ketté álló szemekkel. A rémisztő látvány
ellenére nyugtatni próbált...."nem
fáj....olyan jót aludtam", de valahogy ez nem segített. Ellenben az
altatás megoldotta ezt a problémát. Homályos emlékeim szerint igazi dráma
királynőhöz méltóan a "vigyázzatok rám" mondat hagyta el utoljára az
ajkaimat. Aztán jött a képszakadás és a
következő emlék, hogy műtét után két telefonhívást lezavartam tudatva a
szeretteimmel, hogy minden rendben, sőt fényképfelvétel készíttetését kértem,
hogy csekkolhassam az új szerzeményeket. Nem voltam rest azt az érzést sem
kifejezésre juttatni, hogy fájdalomcsillapító után sóvárog a testem.
Az első emóciók közül fölényesen
vezetett a fájdalom, de korántsem volt annyira vészes, mint, amennyire
számítottam rá. Fáj, fáj, de kibírható. Borzasztóan nehezemre esett a felülés,
a karom felemelését a nővércsengőért túlélésért folytatott harcként éltem meg.
Lényegesen nagyobb megpróbáltatásra számítottam, mint amit ténylegesen
átéltem, de ehhez kellett az a nővérke is, aki végigcsinálta velünk ezt a
felejthetetlen napot. Komolyan, minden elismerésem az övé.
 |
| Aznap legjobb barátom lett a fájdalomcsillapító |
A túlélést szolgálták a bulvárlapok
bárgyú cikkei és a kereskedelmi csatornákból folyó érdekfeszítőnek és
izgalmasnak egyáltalán nem mondható műsorok. Aznap legjobb barátommá
avanzsálódott a fájdalomcsillapító. Örültem neki, mint majom a farkának.
Nem is olyan nehezen elérkezett a reggel, és alig vártam,
hogy búcsút inthessek a testemhez rögzített véres ballonoknak, és a lábadozást
az ágyamban folytathassam tovább. A reggeli vizitet
követően a saját lábamon hagytam el a klinikát, és már az éhség gondolata is
átfutott az agyamon. Ekkor tudtam, hogy itt már nagy baj nem lehet! :)
