A mellnagyobbításom utáni első napot nem kis túlzással élve
szinte végig aludtam, valamint "Szex és New York" című sorozat részeivel múlattam
az időt, és bíztam abban, hogy nem a lenti sárgadinnyék formájára hajaznak a feltuningolt
melleim.
A legnagyobb meglepetést a hét
további napjai okozták számomra, mivel már a második napon kiváló
"sofőrömnek" hála a Citadellán sétálgattam, majd Veresegyházon a
Medveotthonban töltöttem el a következő nap délutánját. Minden egyes nap
kimozdultam otthonról, mert úgy éreztem szükségem van a sétára és a
programokra. Valószínűleg ez annak volt köszönhető, hogy az egyetlen pózban
történő fekvés és alvás következtében öregasszony módjára elkezdett fájni a
derekam és a hátam. Szóval csak semmi kiskifli-nagykifli póz, és a hason fekvés
is felejtős. Aki erre az esztétikai műtétre vetemedne készítse a hátát! :)
A felülés nehézsége végig kísérte az
első hetem, egyre gyengébb fájdalommal és feszüléssel. A cickók külön életre
keltek, és ha olyan kedvük volt befeszültek, ezekben az esetekben az izomlazító
sietett a segítségemre. A kompressziós melltartóm megszoktam, de ugyanez a
szorítópántról nem mondható el, és még egy hónap, mire búcsút inthetünk
egymásnak. Úgy nézek ki ebben a szerelésben a sebtapaszokkal fűszerezve, mint
egy kórházi szökevény. Nem tagadom, már alig várom a búcsú édes pillanatát,
mivel szinte képtelenség úgy felöltözni, hogy ne virítson a zártosztályhoz
méltó zubbonyom.
Meglepően tapasztaltam, hogy az emberek
állig begombolt ingben is megnézik a melleim. Nem szégyellem, határozottan
tetszik ez az új érzés!
 |
|
A
kényszerzubbony mosás alatt
|
A műtét utáni első konzultáción
nézhettem meg kényszerzubbonyom nélkül az eredményt. Nagyon tetszett a
látvány. Pöpec módon bitang jó cickóim lettek. Nem kismiska a procedúra, de
úgy érzem maximálisan megérte. Állítólag három-hat hónap után érik el a
végleges formájukat, de már most elégedett vagyok az új szerzeményeimmel!
Határozottan úgy érzem jól döntöttem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése